1. A SZÖVETSÉG
A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének 2003. évi tevékenysége kiegyensúlyozott, stabil volt. A 2002. szeptemberi tisztújítást követően az összetételében és munkastílusában megváltozott elnökség, a hat munkabizottság az éves munkatervek alapján, az aktuális problémákra reagálva érdemi munkát végzett.
Az Országos Szövetséget változatlanul 12 terület alkotja, bár formálisan csak 8 területi szövetség illetve választmány működik:
Választmánya,
Nincs formális területi szervezet a következő területeken:
Erről a két területről a vízitársulatok együttműködési szerződés alapján delegáltak elnökségi tagot.
Erről a két területről a vízitársulatok megállapodás alapján delegáltak elnökségi tagot.
A Dél-Alföldön 2002-ben megalakult régiós szervezet laza régiós együttműködést mutat, aminek jelei még csak esetlegesen jelentkeznek. A Dunántúl vízitársulatainak regionális összefogása csak szándék szintű: egyenlőre sem formai, sem tartalmi jeleit a regionális munkának nem lehet észlelni. Ugyancsak a szándék szinten maradt a Felső-Tisza vidék, a Tiszántúl és a Közép-Tisza vidék társulatainak regionális összefüggése. Pillanatnyilag tehát az látszik, hogy a regionális összefogás, társulati régiók létrehozása inkább szándék szintű, mint tényleges együttműködési eredményeket felmutató valóság.
A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége működésének további problémája a résztvevő (tag) víziközmű társulatok igen alacsony száma. A 2003. évi átlag taglétszám ebből a vízgazdálkodási társulati csoportból 50 körüli volt, miközben a Cégbíróságnál regisztrál, működő víziközmű társulatok száma országosan 400-450 körüli. A 8 formálisan is működő területi szervezet közül csak 6 vállalta fel a víziközmű társulatok integrálását: nincs víziközmű tagja a Nyugat-Dunántúli Választmánynak és az Észak-Dunántúli Választmánynak.
Az Országos Szövetség szervezeti feladatai tehát a következők:
Ezekben a kérdésekben 2003. évben nem volt érdemi előrelépés!
Örvendetes, hogy azokon a „fehér foltokon", amelyeket a 90-es évek második felében megszűnt vízitársulatok helye jelent, 2003-ban is alakultak társulatok. A Győri és a Homokhátsági Társulat területét érinti az újjászerveződés, ahol a létrejött társulatok a következők:
Ezzel az országban működő vízitársulatok száma 81. Nem tagja az Országos Szövetségnek a Börkösréti VT., a Garadnavölgyi VT., a Homokhátsági VgT., a Kecel, Imrehegy, Császártöltés VgT. és a Pécsi VT.
2. A KÖZGYŰLÉS
A közgyűlés (küldöttgyűlés) a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének legfőbb szerve. Alapszabály szerint évente egy rendes ülés tart. Erre az elmúlt évben 2003. február 27-én került sor Budapesten. A közgyűlés szabályosan folyt le és meghozta a szükséges határozatokat. A 2003. évi közgyűlési határozatok teljesítésére a 2003. év folyamán sor került. A közgyűlési delegáltak száma 158 fő volt, megjelent 87 fő delegált. A közgyűlési határozatok folyamatosan megtekinthetők a Szövetség honlapján és megjelentek a VÍZGAZDÁLKODÁS című szövetségi lapban is.
3. AZ ELNÖKSÉG TEVÉKENYSÉGE
Az elnökség szoros éves munkaterv alapján végzi munkáját. A munkaterv előző év decemberében kerül elfogadásra, így a 2003. évit 2002. december 12-én fogadta el az elnökség. A munkaterv szerint 5 plenáris elnökségi ülésre került sor:
Egy rendkívüli elnökségi ülés volt:
Az elnökség hoz döntés a Szövetség működésével kapcsolatos valamennyi fontos kérdésben. Valamennyi elnökségi ülésen áttekintésre kerül az előző elnökségi ülés óta végzett szövetségi munka. A 2003. évi elnökségi üléseken megtárgyalt napirendeket és az előterjesztőket az 1. számú mellékletben található táblázat mutatja. Valamennyi ülés határozatképes volt, a plenáris üléseken egy-egy hiányzó volt. A 6 ülésen 46 érdemi napirendi pont megtárgyalására került sor. A plenáris üléseken rendszeresen részt vett az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztályának képviselője, sőt minden alkalommal tartott valamilyen tájékoztatót is. Az elnökség betöltötte azt a szerepét, hogy az Országos Szövetséget irányította, és a folyamatos működéshez szükséges döntéseket meghozta. Előkészítette a sikeres közgyűlést, foglalkozott a nagyrendezvényekkel és rendszeresen áttekintette a két fő szakterület (vízitársulati, víziközmű társulati) helyzetét.
Az elnökség számos szabályozási, jogi kérdéssel is foglalkozott, így az általános forgalmiadó problémájával, a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítási elképzeléseivel és egyéb jogszabály előkészítési kérdést is tárgyalt. A Szövetség gazdálkodásáról rendszeresen tájékoztatást kapott, és áttekintésre került a vízitársulatok gazdálkodásával kapcsolatos anyag is. Tájékoztatást kapott a pályázatokról és a közcélú munkákról is. A víziközmű szakterületen történt és tervezett eseményekről szintén volt beszámoló. Az érdekképviseleti, érdekérvényesítési munka elnökségi előkészítése jó volt, azonban, ha a Szövetség e tevékenységének nagyobb súlyt akarunk adni, akkor az elnökség tagjainak személyes részvételére illetve kapcsolati rendszerük kihasználására a jövőben nagyobb szükség lesz.
Az elnökség tevékenységéhez tartozik két elnökségi bizottság működtetése:
A szerkesztőbizottság hagyja jóvá a VÍZGAZDÁLKODÁS számonkénti laptervét. A kitüntetések bizottsága a területi szervezetek javaslata alapján terjesztette az elnökség elé a 2003. évi Beszédes József díj adományozására vonatkozó javaslatát.
Az elnökség értékeli éves tevékenységét. Erre az elmúlt évet illetően a 2003. december 11-i ülésen kerül sor.
Az elnökség tevékenységéhez kapcsolódik a titkári értekezletek rendszere. Ezen a területi szervezetek titkárai vesznek részt és az ülésekre közvetlenül az elnökségi ülést követően kerül sor. A titkári értekezleteken Fehér Ferenc főtitkár vezetésével áttekintik az elnökség határozatait és meghatározzák a legfontosabb aktuális feladatokat.
4. A MUNKABIZOTTSÁGOK MUNKÁJA
A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének hat saját munkabizottsága van. Egy munkabizottságként definiált védelmi szervezetet a VTOSZ az FVM Vízgazdálkodási Önálló osztályával közösen működtet. A hat VTOSZ munkabizottság a következő:
A munkabizottságok feladata eltérő. A közgazdasági és jogi munkabizottság leginkább az elnökség „megrendelésére" aktuális jogi és pénzügyi, számviteli, adózási kérdéseket tárgyalt. A két fő szakterületet reprezentáló vízitársulat és víziközmű társulati munkabizottság az év során rendszeresen ülésezik, szakterületi aktuális kérdésekkel foglalkozik, rendszeresen tesz előterjesztéseket az elnökségnek, de ugyanakkor ő maga is ad ki anyagokat, állásfoglalásokat a szakterület számára. A vízitársulati munkabizottság 2003-ban 6 ülést tartott (Mohácson, Berettyóújfaluban, Nyíregyházán, Gödön és két ülést Budapesten). A víziközmű társulati munkabizottságnak 4 ülése volt (Pécsett, Balatonkenesén és kettő Budapesten). A víziközmű társulati munkabizottság munkájában állandó meghívottként részt vesznek azon területi szervezetek titkárai, ahol a víziközmű társulatokat is integrálja a területi szervezet.
A környezetvédelmi munkabizottság 2003-ban is arra koncentrált, hogy a nagyrendezvények előkésztése szakszerűen történjen. A két munkabizottsági ülésen (Budapest, Harkány) kívül az országos vízitársulati környezetvédelmi nap (Tata) és a környezetvédelmi nyílt nap (Dorog) fémjelzi munkájukat. A mezőgazdasági munkabizottság három ülésén határterületi kérdésekkel, a vízitársulatok és a mezőgazdasági termelők nem társulati jellegű kapcsolataival (aszály, öntözés) és a volt üzemi művekkel, kategorizálási kérdésekkel foglalkoztak. Az integrációs munkabizottság feladatát jórészt átvette az az intenzív EU továbbképzés és dialógus, ami a Víz Keretirányelv bevezetése érdekében folyt.
A védelmi koordinátorok formálisan munkabizottságot alkotnak és rendszeresen üléseznek is, a valóságban azonban másról van szó. Ez a rendszer jelenti lényegében az FVM vízitársulati védelmi szervezetét, hiszen a védelmi információk áramoltatása mindkét irányban a koordinátori hálózaton keresztül történik. A hét koordinátori körzetben egy-egy védelmi koordinátor fogja össze a vízitársulatokat:
A védelmi koordinátorok összefogását, az adatok országos összesítését és az FVM-mel való kapcsolattartást a VTOSZ titkársága (Fehér Ferenc főtitkár) látja el. Védelmi helyzetben napi jelentések készülnek. Rendszeresen áttekintésre kerül a hidrometeorológiai helyzet és a vízitársulatok védelmi felkészültsége. Számos rendkívüli országos jelentés is készült (pl. hóhelyzet).
5. A TITKÁRSÁG MUNKÁJA
A titkárság munkája a Szövetség ügyeinek operatív vitele, intézése, az elnökségi ülések előkészítése és az elnökségi határozatok végrehajtása. Feladata a munkabizottságok tevékenységének előkészítése, a rendezvények, továbbképzések szervezése, lebonyolítása, szakmai és jogi tanácsadás, a VTOSZ gazdálkodásának kézben tartása.
Az elnökség folyamatosan értékeli a titkárság munkáját. Átfogó értékelésre egy évvel ezelőtt kerül sor. Az értékelésből, a teljesség igénye nélkül csak néhány elemet emelünk ki:
6. KAPCSOLAT A TÖRVÉNYHOZÁSSAL, A MINISZTÉRIUMOKKAL
A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége folyamatos kapcsolatot tart fenn a Parlamenttel a Civil Irodán keresztül. Három parlamenti bizottság érintett azokban a kérdésekben, ami a vízgazdálkodási társulatokkal összefügg: a Környezetvédelmi Bizottság, a Mezőgazdasági Bizottság és a Költségvetési Bizottság. Mindhárom bizottsághoz rendszeresen küldünk információkat (pl. a VÍZGAZDÁLKODÁS számait) és konkrét problémák esetén ezeket a bizottságokat megkereshetjük. Ezen túlmenőleg valamennyi parlamenti pártnak juttatunk el információkat, így mintegy 50 országgyűlési képviselővel vagyunk kapcsolatban.
A vízitársulati szakterület felelős minisztériuma a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A kapcsolat az FVM-mel folyamatos és szoros: rendszeres kapcsolatban vagyunk Benedek Fülöp közigazgatási államtitkárral és Simon József szakterületi helyettes államtitkárral. Eseti a kapcsolat dr. Németh Imre miniszterrel és a dr. Szanyi Tibor politikai államtitkárral. A VTOSZ a titkárságon keresztül gyakorlatilag napi kapcsolatot tart a Vízgazdálkodási Önálló Osztállyal.
Többszöri próbálkozás, személyes és levélben történő megkeresés ellenére sem sikerült rendezni a kapcsolatokat a Nemzeti Földalappal. Jelenleg is vannak az NFA-nál több hónap óta megválaszolatlan javaslataink, leveleink. Ez az oka a vagyonkezelői szerződés megkötése további elhúzódásának, hiszen az államháztartási törvény módosítását követően 2003. január 1-től az NFA a vagyonkezelői szerződésben az állam képviselője.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal a kapcsolat vegyes. Az év nagy részében a vízügyi helyettes államtitkári funkciót betöltő dr. Váradi József kapcsolataikat elvileg támogatta, de számos kérdésben inkább romlott, mint javult a helyzet: Vízügyi Célelőirányzat átadása, vízitársulatok számára elfogadható pályázati rendszer megalkotása. Ugyanakkor jó volt a kapcsolat a Vásárhelyi tervvel kapcsolatos információk átadásában (dr. Szlávik Lajos főosztályvezetővel).
A víziközmű szakterületen a kapcsolat lényegesen jobb és ez egyértelműen dr. Kovács György főosztályvezetőnek köszönhető. Számos rendezvényünkön adott elő és elősegítette az Országos Vízügyi Főigazgatóság víziközmű szakterületével is a kapcsolat erősítését.
A Belügyminisztériummal az Önkormányzati Gazdasági Főosztállyal van szorosabb kapcsolat a víziközmű beruházások állami támogatása révén. A kapcsolat szintjének emelésében nem sikerült eredményt elérnünk. Ugyancsak jó szakmai kapcsolat van a Pénzügyminisztérium Általános Forgalmiadó és Számviteli Főosztályával, főleg a vízgazdálkodási társulatok ÁFA kérdéseinek értelmezése ügyében. Számos rendezvényen adtak a két főosztály munkatársai elő, illetve állásfoglalásukkal, szakmai tanácsaikkal is segítették a munkát.
7. A VÍZITÁRSULATI SZAKTERÜLET
A vízitársulati szakterület egész évet helyzetét kiegyensúlyozottnak lehet tekinteni, bár kétségtelenül rányomja az év megítélésre a bélyegét az állami finanszírozás 203. október 13-án történt befagyasztása. Az év indítása áthúzódó szerződések megkötésével kezdődött, amelyre 485 millió forint áll rendelkezésre. Jelentős feladatot adott az év elején a vízitársulati általános forgalmiadó kérdésének kezelése: a vízitársulati közcélú tevékenységnek az általános forgalmi adó körbe kerülése először az érdekeltségi hozzájárulás mértékének meghatározásában és a differenciálásban okozott gondot, majd előjöttek a pénzügyi és számviteli problémák is. A felkészítés során a vízitársulati elnökökkel és igazgatókkal egy-egy országos értekezlet keretében ismertettük meg a kívánatos lépéseket, a főkönyvelők számára adózási és számviteli kérdésekről külön-külön volt előadás.
Jelentős hómennyiség volt február során, azonban a lassú olvadás miatt nem volt jelentős belvíz. Március hó folyamán alakult ki kisebb belvíz, amelynek során összesen 15 vízitársulat védekezett és a legnagyobb védekezési létszám 207 fő volt. Jelentős nagyságú elöntött terület nem alakult ki (maximum 50 ezer ha), a legjelentősebb belvíz Baranyában és Békésben volt.
A pályázatok lebonyolítása rendezett volt, a 2002. évi előminősítések kedvező hatása érezhető. A négy kategóriában (jegyzett tőkés beruházás és fenntartás, átvett művek rekonstrukciója és fenntartása) a pályázatok nagy része sikeres volt és mintegy 3,3 milliárd forint pályázati pénzt nyertek el társulataink. A 2002- évről áthúzódó munkákkal együtt a közcélú művekre fordítható állami finanszírozás 4,4 milliárd forint volt. A pályázatok elbírálására április végén került sor, a támogatási szerződések megkötése júniusban befejeződött. Finanszírozási előleg felvételére is volt lehetőség. Rossz jelnek számított viszont, hogy a kifizetések az APEH-on keresztül történtek.
A közcélú munkák előrehaladása – ahogy azt a VTOSZ rendszeres felmérései is mutatták – ütemes volt. Szeptember végére a műszaki készültség 75-85 %-os volt. Az állami kifizetések október 13-án történt leállítása váratlanul érte a társulatokat. Ekkor még mintegy 2 milliárd forint kifizetésére nem került sor. A 2003. év végének likviditási helyzetén csak egy egységesen intézett, áthidaló hitel tudott segíteni. A hitelt összesen 52 társulat vette igénybe közel 1,1 milliárd forint értékben.
A támogatási keret kifogyása miatt az október hó folyamán az APEH-hez beadott utalványokra 2004. január közepén érkezett meg (a késedelmi kamattal megnövelt) járandóság. A 2003. november 15-ig műszakilag teljesített munkákra az utalványokat az FVM december 17-től adta ki a társulatoknak, akik ezt rögtön továbbították az APEH-nak. Február elején számos vízitársulathoz ez a pénz még nem érkezett meg.
Összességében a 4,4 milliárd forintnyi közcélú támogatás és a 485 millió forint áthúzódó munkák, azaz a közel 4,9 milliárd forint állami támogatás ellenére a vízitársulatok rossz hangulatban zárták az évet. Ez részben érthető, részben nem. Az 1999. február-márciusi belvízvédekezéstől kezdve ugyanis a vízitársulatok minden évben kiemelt helyzetben voltak, igen jelentős állami finanszírozás (támogatás) állt minden évben rendelkezésre. Ez módot adott a vízitársulatok megerősödésére. Támogatási szempontból kiemelkedő év volt a 2003-as is, hiszen a géptámogatás, a szivattyútelepi rekonstrukciós munkák elmaradása ellenére a 4,9 milliárd forint közcélú művekre fordítható állami forrás kiemelkedőnek mondható.
A vízitársulati szakterület helyzetének értékeléséhez hozzátartozik az előminősítő bizottság munkájának értékelése is. A 2003-as év a második év volt, amikor előminősítő bizottság működött és hatása már megmutatkozik a pályázatokhoz készített dokumentációk tartalmán, minőségén. Ez akkor is fontos, ha ebben az évben nincs kilátás az előző években megszokott beruházási vagy rekonstrukciós munkák indítására, mert a már megjelent Európai Uniós pályázatok követelményrendszere olyan, hogy csak színvonalas anyagokkal van nyerési esély. Nem hiábavaló, kidobott munka tehát megtanulni jó pályázatot készíteni, tartalmas dokumentációval, így köszönet jár az előminősítő bizottságnak, a bizottság vízitársulati tagjainak.
Örvendetes, hogy a vízitársulatoknál az elmúlt 5-6 évben jelentős számítástechnikai fejlesztés ment végbe. Ma gyakorlatilag valamennyi vízitársulat elektronikusan (számítógépen, elektronikus levelezéssel) elérhető és ugyanez mondható el a társulati informatikai rendszerben (a TIR-ben) való részvételükre is. Nyilvánvaló azonban, hogy a számítástechnika itt nem állhat meg: rövidesen meg kell valósítani egy olyan egyszerű térinformatikai rendszert, amelyik térképen és írásos formában megjeleníthető, egymással összeköthető táblaazonosítást tesz lehetővé.
A vízitársulatok és a nemzeti parkok kapcsolata az elmúlt években számos konfliktus forrása volt. A nemzeti parkok (egyenlőre) olyan kezelő szervezetek, amelyeknek jelentős hatósági jogosítványaik is vannak. Nem ritka, hogy a két szervezet által hivatkozott jogszabályi helyek egymásnak ellentmondanak. A konfliktusok megelőzésére és levezetésére az Országos Szövetség 2003-ban konzultáció sorozatot kezdeményezett a nemzeti parkokkal. Az érintett vízitársulatok részvételével a Duna-Ipoly, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Bükki Nemzeti Parkkal folytak konzultációk. Nyilvánvaló, hogy valamennyi problémát egy ilyen konzultáción nem lehet megoldani, de az álláspontok közeledtek, az érdemi párbeszéd megkezdődött. A VTOSZ titkársága ezt a sorozatot folyatni kívánja újabb nemzeti parkok bevonásával illetve a már bevontak ismételt megkeresésével.
8. A VÍZIKÖZMŰ TÁRSULATI SZAKTERÜLET
A víziközmű szakterület egyik korábbi fő problémája: az általános forgalmiadó elszámolási lehetőségének megszüntetése, így az önálló beruházói szerep elvesztése és a víziközmű társulatnak „lakossági pénzbeszedővé degradálása" megítélésünk szerint az ÁFA-körbe való visszakerüléssel volt orvosolható. A víziközmű társulatok döntő része meg nem értéssel, sőt néha kifejezetten ellenségesen fogadta ezt az intézkedést. Nagyon sok energia ment el az ÁFA bevezetésével kapcsolatos felvilágosításra: előadások, állásfoglalás kérések, kérdések és válaszok formájában. A számviteli kérdések megválaszolása lényegében a mai napig tart. A víziközmű társulatok döntő többségének az a véleménye, hogy az ÁFA-körbe kerülés általuk nem kívánt lépés volt, kívánatosabb volna a régi helyzet visszaállítása.
A víziközmű beruházások állami támogatása általános forgalmi adója elszámolási tilalmának bevezetése azonban új helyzetet teremt. Bár számos megoldatlan támogatási és elszámolási kérdés van, elképzelhető, hogy a víziközmű társulatok beruházói szerepe mégis megerősödik és ebben az esetben az ÁFA elszámolás lehetősége előnyös lehet.
Az adó- és számviteli kérdések mellett számos más olyan probléma is volt, amellyel foglalkozni kellett. Ilyen elsősorban a finanszírozás kérdése, amelyben a lakástakarék pénztárak lassan elfogadottakká váltak. A meglévő problémák közös rendezése a piacon lévő, elfogadott lakástakarék pénztárakkal és a fő finanszírozó bankokkal együttműködve elfogadható programmá vált.
A szakmai kérdések szerencsére nem szorultak háttérbe, így a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezető szakemberei több esetben tudtak szakmai iránymutatást adni és jó kapcsolat volt az állami támogatással kapcsolatos ügyekben a Belügyminisztérium Önkormányzati Gazdasági Főosztályával is. Az érződik, hogy a szennyvízcsatornázás és a szennyvíztisztítás ezermilliárd forint nagyságrendű feladatának megoldásában szükség van a lakossági források bevonására, így a víziközmű társulatokra is.
A víziközmű társulatok szükségességére a cégnyilvántartási adatok szerint az országban lévő társulatok nagy száma (ez folyamatosan változik, de általában 400-500 közötti) miatt is következtetni lehet. Sajnálatos, hogy ebből alig több mint 50 társulatra van az Országos Szövetségnek valamilyen hatása: ennyi fizető tagunk volt 2003-ban. Nincs elmozdulás abba az irányba, hogy a területi szervezeteink többet foglalkozzanak a víziközmű társulatokkal. Jelentős számban víziközmű társulatok csak néhány területi szervezetben vannak (Vízgazdálkodási Szövetség, Közép-Dunántúli Területi Szövetség, Észak-Magyarországi Területi Választmány, Közép-Tisza vidéki Területi Választmány), így logikus néhány területi szervezet számára regionális feladatok megfogalmazása és jogosítványok megadása.
A víziközmű szakterület nagy lehetősége a társulati informatikai rendszerbe való bekapcsolódás. A szükséges hardware valamennyi víziközmű társulatnál nyilván megvan, hiszen nagy adatállományok kezelése számítógép nélkül már lehetetlen. Igény is van arra, hogy a legfrissebb információkat a társulatok megkapják vagy a működéshez szükséges anyagok letölthetők legyenek. A víziközmű munkabizottság tagjainak, a területi titkároknak és a nagyobb, vagy hosszabb ideig működő víziközmű társulatoknak kellene élenjárni az informatikai rendszerhez való csatlakozásban.
9. A JOGSZABÁLYI HELYZET
A vízgazdálkodási társulatok alapjogszabálya a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény és számos kapcsolódó kormányrendelet, miniszteri rendelet. Az alapjogszabályokkal nem az a baj, hogy hiányoznak, hanem hogy félremagyarázhatók, félreérthetők, gyakran nem elég markánsak. Azt is érzékeljük, hogy számos kérdésnek a törvényben való megfogalmazása biztosabb jogi alapot adott volna, ugyanakkor a törvény vízgazdálkodási társulatokkal foglalkozó része helyenként túl részletes, aprólékos. Egyértelmű törekvésünk tehát az 1995. évi LVII. törvény módosítása, az Országos Szövetség által évek óta elfogadott és az FVM-mel is egyeztetett módon.
Sajnálatos, hogy a törvény általunk szorgalmazott módosítására 2003-ban sem került sor. Az EU jogharmonizáció (döntően a Víz Keretirányelv bevezetése) érdekében megtett törvénymódosítások mellé a társulati érdekek már „nem fértek bele", annak ellenére, hogy a vízügyi helyettes államtitkártól 2003. év elején erre írásos ígéretünk volt. Az újabb, immár Persányi miniszter úrhoz írt megkeresésre pozitív válasz érkezett december végén, azonban a leírt menetrend szerinti módosítást egy kérdéssel, nevezetesen az általános forgalmi adó helyzet rendezésével nem tudjuk megvárni. A levél szerint ugyanis a törvénymódosítási koncepció elkészítése 2004. első félévében történik, magára a törvénymódosításra még optimális esetben is csak a II. félévben kerülne sor.
Így ismét arra kényszerülünk, hogy az általános forgalmi adó módosításával kapcsolatos törvényben, képviselői módosító javaslattal vigyük be a vízitársulatok érdekeit védő jogszabály-módosítást.
10. AZ ÉRDEKKÉPVISELETI MUNKA
Az érdekképviseleti munka formalizálását szolgálta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács (FÖVÉT) megalakulása 2003. július 14–én, amelyben a 21 reprezentatív érdekképviselet között helyet kapott a VTOSZ is. Sajnos a FÖVÉT eddig nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat: viszonylag kevés ügy került napirendjére és az egyik legfontosabb, a nemzeti forrásból adandó agrártámogatásokra vonatkozó kormányrendeletben sem sikerült elérni a vízitársulatok számára szükséges elkülönített forráskezelést. Így nincs jogszabályi garancia a 2003-ban előfordult támogatás befagyasztás jövőbeni megismétlődésének elkerülésére.
A VTOSZ-nek nincs érdemi kapcsolata az APEH-hel. Azok az adózással kapcsolatos állásfoglalások, amelyek a vízitársulatok munkáját segíthetik, a Pénzügyminisztériumtól származnak. A Pénzügyminisztérium támogatása és a rendelkezésünkre álló jogértelmezések segíthetnek az APEH vizsgálatoknál az átvett művekkel kapcsolatos munkák megrendeléses munkaként való kezelésében, adótartozás megállapítása esetén a késedelmi kamat és a büntetés mérséklésében, elengedésében és fizetési könnyítések megadásában. Nem tud a Szövetség segíteni a jogegységi határozat alapján megállapított, APEH által kifogásolt adótartozás (jogtalanul elszámolt általános forgalmi adó, szabálytalan arányosítás miatti adótöbblet) elengedése vagy mérséklése ügyében.
Sajnálatos, hogy a vagyonkezelői szerződések megkötésére nem volt elegendő egy év! A vízitársulatoknak a közcélú vízgazdálkodási művek vagyonkezelőjéül történt kijelölését követően két év (2001-2002) azzal telt el, hogy a Kincstárral illetve az FVM-mel egyeztettük a vagyonkezelői szerződés normaszövegét, és garanciát kaptunk a finanszírozásra, valamint felelősségi kérdésekre. Az államháztartási törvény módosítását követően 2003-ban a Nemzeti Földalappal újra kellett kezdeni a vagyonkezelői szerződésről a tárgyalásokat, amelyek nem vezettek kellő eredményre. Sajnálatos, hogy legutóbbi javaslatainkra illetve levelünkre hónapok óta még választ sem kaptunk. Erre az eljárásra nem magyarázat az NFA feladatainak megnövekedése.
Érdekképviseleti munka az állami finanszírozás (kényszerű elnevezéssel támogatás) fő irányainak meghatározása is. Ez 2003-ban (és korábban is) az FVM belső döntése volt, amit a rekonstrukciós program kellő előrehaladásának biztosítása motivált. A jegyzett tőkés és átvett művek valamint a beruházás (rekonstrukció) és fenntartás támogatása arányainak meghatározása nyilvánvalóan nem a bírálatra létrehozott tárcaközi szakmai bizottság feladata, így ebben a bizottságban a helyes arányok kialakítása nem érhető el. Sajnos nem alakult ki annak módszere, hogy az FVM és a VTOSZ a források elosztásában hogyan jut konszenzusra. A forráshiány pedig, úgy néz ki, túlhaladottá teszi ezt a kérdést.
11. A NEHÉZ HELYZETEK KEZELÉSE
Az általános forgalmi adó kérdés kezelésének két vetülete van:
A vízgazdálkodási társulatok általános forgalmi adó körbe kerülését 2002. őszén – mint ismeretes – abban a kényszerhelyzetben léptük meg, hogy a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását nem tudtuk elérni, ugyan akkor pedig a vízitársulatok döntő többsége olyan ÁFA-csapdában volt, amiből csak előre lehetett menekülni. A társulatok megértették ennek a döntésnek a lényegét és 2003. év során a konkrét intézkedésekben (érdekeltségi hozzájárulás differenciálása, nagytömegű számlakibocsátás, adózási és számviteli problémák megoldása) olyan helyzetet teremtettek, hogy az adózási szempontból nem aggályos. Helyesnek bizonyult az az elv, hogy a vízitársulatok működését a többi, nagy tömegben meglévő gazdálkodó szervezet felé kell közelíteni. Nem várható el mindenben külön szabályozás, és ennek hiánya félreértésekhez, félremagyarázásokhoz, a társulatok anyagi és erkölcsi károsodásához vezet. Ne akarjunk a 80 társulatra speciális gazdálkodási szabályokat elfogadtatni, inkább hasonlítsanak a társulatok ebből a szempontból a többszázezer gazdasági társasághoz. A további feladat ennek a status quonak a megőrzése.
A 2003. január 1. előtti általános forgalmiadó helyzetek kezelésére az VTOSZ-nek nincs túl sok eszköze. Az ominózus jogegységi határozat tág teret nyitott az APEH vizsgálatoknak és elmarasztalásoknak. Egy 2002. tavaszi felmérés alapján érzékeltük, hogy az adóelszámolás terén súlyos problémák feltárása várható. Ez több esetben megtörtént 2003-ban is és folyatódott 2004. januárjában. A soktíz milliós adótartozás (jogosulatlanul elszámolt ÁFA) súlyosan meg fogja terhelni az elmarasztalt vízitársulatokat. A VTOSZ szerepe itt csak az lehet, hogy segítsen a késedelmi kamat és a büntetés csökkentésében (elengedésében), a tőketartozás visszafizetésére pedig kellő moratóriumot és ütemezési lehetőséget kapjon a társulat. A tőketartozás elengedésének elérésére nincs esély.
A támogatások 2003. október 13-i befagyasztása jogszerűtlen volt. Voltak azonban olyan előjelei, amelyeket nem tudtunk kellően kezelni. Ilyenek voltak a leszerződött támogatásoknak nyitott agrártámogatási környezetbe helyezése (hagyása), APEH kifizetési körbe tevése, párhuzamos finanszírozása (ami csak a sajáterő felhasználásával arányos támogatás lehívását tette lehetővé). Számos társulat nem élt az előleg lehívásának lehetőségével sem.
A támogatás befagyasztásakor a VTOSZ-nek nem volt mozgástere. Gyorsan egyértelművé vált, hogy az FVM-nek egyszerűen nincs ide átforgatható forrása. A jogi csatát megnyerhettük volna (kérdés, milyen áron), de ez sem hozott volna pénzt a társulatoknak. Így a „jogászkodás" kockázatát sem vállalhattuk fel, ha ugyanakkor a mindenképpen szükséges hitelhez állami (FVM-es) garanciákat akartunk. Ezek megszerzése egyébként éppen elég nehézséget jelentett én nagyon sok időt (több mint egy hónapot!) vett el.
A hitelszerzés szempontjai egyértelműek voltak: a társulatok döntő többsége a 2003. novemberi helyzetben nem volt hitelképes, nem rendelkezett egyedileg értékelhető állami garanciákkal, a saját számlavezető bankjánál nem tudott kellő nagyságú hitelt nyittatni. A VTOSZ fellépése e gyenge pontok kiküszöbölését jelentette: az egyedi hitelvizsgálat mellőzését, a kellő állami garanciák felsorakoztatását és elfogadtatását és a szükséges nagyságú hitelkeret megnyitását. Fontos volt még a hitelező bank nagymértékű rugalmassága és elfogadható banki operáció.
Elgondolkodtató azonban, hogy egy olyan cégcsoport, mint a vízitársulatok, ahol a teljes évi forgalom 12-14 milliárd forint, miért nem tud jobb banki pozíciót elérni akár a folyamatban lévő munkák finanszírozására, akár a nehéz helyzetek kezelésére.
A vízitársulatokat kétségtelenül kár érte azzal, hogy az elvégzett munka utáni járandóságot a szokásos menetrendnek megfelelően nem kapták meg 2003. október közepét követően. A kár mértékét növelte, hogy az áthidaló hitel, azaz a közel 1,1 milliárd forint költségeit (kamatát) ki kell fizetni. A legrosszabbkor jött a banki alapkamat emelése, ami a kereskedelmi banktól felvett hitelt még drágábbá tette. Sokáig napirenden volt a vízitársulatokat ért kár (döntően a hitel költségei) FVM-re hárítása. Ennek jogosságát eleinte az FVM egyes szakemberei is elismerték, majd olyan jogi helyzet jött létre, ami e költségek áthárítását lehetetlenné tette. Azok a társulatok ugyanis, akik még október közepén megkapták az APEH utalványozást, a „csíkos papír" APEH-hez való beadását követő 31. naptól a banki alapkamat kétszeresét kapták késedelmi kamatként. A többi teljesítésre az FVM 2003. december 17-én, tehát még a 2003-as naptári évben kiadta az igazolást és utalványozást, és ez alig haladja meg az elszámolási határidőtől (2003. november 15.) számított 30 napot. Ezekre az utalványozásokra is jár a késedelmi kamat, amennyiben az APEH a beadástól számított 30 napon belül nem utalja át a pénzt. Jogilag tehát nincs keresnivalónk az FVM-mel szemben. Nyilván minden társulatnak „kasszát" kell csinálnia: összevetni a hitel költségeit az APEH-tól kapott késedelmi kamatokkal. Amennyiben ez negatív, azt sajnos a társulatnak „le kell nyelnie"!
Nehéz általánosítható tanácsot adni, hogy társulati vagy szövetségi vezetők mikor, milyen kérdésben, kinek nyilatkozzanak. Számos pozitív példa van a sajtó, a rádió, a televízió megfelelő kezelésére, amikor az eredmények, de a problémák is úgy kerülnek bemutatásra, hogy az érintett vízitársulat abból „jól jön ki", azaz ismertsége, elismertsége, presztízse növekszik. Van a médiáknak egy olyan része azonban, ahol a szenzáció, a negatívumok bemutatása vagy a médiasztár „villogása" áll a középpontban. A vízitársulatok az elmúlt időszakban, több esetben is szembesültek ilyen megkeresésekkel vagy éppen áldozataivá váltak ilyen műsornak.
Meg kell kísérelni idejében felismerni, hogy az adott média és az adott helyzet alkalmas-e a tények bemutatására, objektív értékelésére és reális következtetések levonására. Amennyiben nem, el kell hárítani a megnyilatkozás lehetőségét (kényszerét?!). A számunkra nem kedvező esetekben is célszerűbbnek látszik „elaludni" hagyni azt ügyet, mint bejelentésekkel, helyreigazításokkal tovább éltetni, és a további negatív nyilvánosságnak táptalajt adni, még akkor is, ha ez általában az érintettek részéről nagyon nehéz.
12. AKKUTT KÉRDÉSEK
Sajnos még mindig vannak olyan kérdések, amelyek idestova fél évtized távlatából köszönnek vissza, amelyekkel folyamatosan, minden fórumon foglalkozunk, bombázzuk velük a minisztériumok vezetését, és amelyekben érdemi, jogszerű előrelépés nincs. Melyek is ezek a kérdések?
Az érdekeltek adataihoz való hozzájutás a különféle ígéretek ellenére olyan kérdés, ami az érintett intézményrendszer árbevételi kötelezettségén és a társulatok (ilyenkor élesen) gazdasági társaságként kezelésén mindig megbukik. A jelenlegi jogszabályi feltételek mellett nem várható el a kérdés normális rendezése! Változatlanul lesznek ígéretek, áthidaló megoldások, részadat átadások, működő kapcsolatrendszerek, amelyeknek révén bizonyos adatokhoz hozzá lehet jutni, de nem várható átfogó megoldás, amíg nem lesz kellő törvényi rendezés. Senki nem vitatná ugyanis a vízitársulatok adatigényét, ha ez törvényben lenne szabályozva. A cél tehát a vízgazdálkodásról szóló törvény - valamikor a jövőben (???) esedékes – módosítása során megfelelő szabályozás elérése.
Az előző problémát, azaz az érdekeltek adataihoz való hozzájutást egycsapásra megoldaná, ha az agrártámogatás évente változó és sok részletében FVM-szintű szabályozásában a területalapú (földalapú) támogatás igénybevételének feltétele lenne az érdekeltségi hozzájárulás befizetéséről szóló igazolás bemutatása. Erre azonban nincs meg a kellő politikai akarat!! A kisgazda minisztériumi vezetés egyszer (feltehetőleg tévedésből vagy figyelmetlenségből!) hozott egy ilyen szabályozást, amit aztán hanyatt-homlok visszavontak, a szocialista vezetés ezt meg sem kísérelte, sőt állítólagos EU-s tiltásra hivatkozással el is zárkózott ettől. Ezekből láthatjuk, hogy „pártsemleges" a mindenkori FVM vezetés elutasító magatartása. Bízni csak az EU tagsággal beköszöntő nagyobb nyilvánosságban lehet!
A közcélú művek tulajdonviszonyainak rendezése szintén olyan kérdés, ami évek óta húzódik. Ennek, úgy jó öt éve a következő menetrendje alakult ki: először rendezzük az átvett művek sorsát, aztán a társulati üzemeltetésben lévő állami tulajdonúakét és a végére marad a „vegyes felvágott", azaz kb. 11 ezer km társulati-, önkormányzati- és magánkézben lévő mű tulajdonviszonyainak rendezése. Odáig eljutottunk, hogy az állami művek sorsát az FVM vezetése úgy kívánja megoldani, hogy azokat a vízitársulatoknak vagyonkezelésbe adja. Az ügy pikantériája, hogy a vagyonkezelési szerződést 3 év alatt nem sikerült megkötni. Az is látszik, hogy a vagyonkezelésre nincs külön forrás, sőt a vagyonkezelés maga sem garancia az állami finanszírozásra. Nincs tehát pillanatnyilag semmi biztosítékunk arra, hogy az állam ne „menekülhessen ki" a közcélú művek finanszírozásából (hiszen, mint látjuk az állami „tulajdonlás" erre nem elég!). Viszont igazuk lett azoknak, akik a közcélú művek társulati tulajdonba vétele mellett kardoskodtak (erre egyébként minden ellenkező vélemény ellenére ma is meglenne a lehetőség!), hiszen egy más logikájú állami finanszírozás (támogatás) bevezetése esetén ugyanilyen vagy jobb helyzetben lennénk. A cél tehát nem lehet más, mint valamennyi közcélú műre vonatkozóan egy olyan „közmegegyezés" (szerződés) megkötése az állammal, ami mögött törvényi garancia van!! Ebben az esetben viszont a tulajdonviszonyok közömbösek, tehát akár a társulatok tulajdonában is lehetnek a közcélú művek!
A finanszírozás folyamatosságának és biztonságának megteremtése szorosan összefügg az előbbiekben elemzett tulajdonviszonyokkal. Az alapelv az, hogy amíg a magyar mezőgazdasági termelők és az önkormányzatok (valamint a területi vízgazdálkodás más szereplői) nem lesznek abban a helyzetben, hogy az érdekeltségi hozzájárulás reális, a művek fenntartásához és üzemeltetéséhez szükséges mértéket meg tudják fizetni, addig nem szabad „kiengedni" az államot a finanszírozásból. (A beruházás és rekonstrukció más elbírálású, ahhoz a forrásszerzés EU-s körülmények között elvileg egyszerűbb.)
Mi volt az állam „érdekeltté" tételének módszere:
Nem beszélünk itt az átvett művek rekonstrukciójáról, hiszen az egy egyszeri, olyan állami feladat, amit definíciószerűen 100 %-os állami forrásból kell megoldani.
Ha áttekintjük, hogy az „állam" (nevében az FVM) az előzőekre hogyan reagál, be kell látnunk, hogy csak átmeneti eredményeket lehet(ett) elérni:
Az újrakategorizálás problémája is összefügg az előzőekkel. A jelenleg még döntő mértékben meglévő kategorizálási rendszer egy korábbi (nagyüzemi) birtokstruktúrára épült, azt elégítette ki. A birtokviszonyok megváltozása, a birtoktestek (még ha átmeneti) elaprózódása eleve lehetetlenné tette a régi közcélú elvek alkalmazását (a kis, volt üzemi csatornák mellett is tulajdonosok tucatjai vannak). Ez önmagában indokolná a közcélú művek számának, hosszának növekedését.
A vízgyűjtőn, a vízitársulat érdekeltségi területén számos más érdek és feladat jelet meg: a vízzel való gazdálkodás igénye, vízvisszatartás, ökológiai vízpótlás, a települések gyors víztelenítésének igénye, stb. Ez nyilvánvalóan „átszabja" a közcélú műveket: a fő szempontnak annak kell lennie, hogy a társulat hogy tudja megoldani a széles értelemben vett (és jórészt nem szabályozott) területi vízgazdálkodási feladatait. Ez természetesen alapvetően egy műszaki probléma, de számos közgazdasági és jogi összetevője van. Az újrakategorizálás igényéből tehát a területi vízgazdálkodási feladatok széles köre bontakozik ki, ebből viszont egy olyan szabályozásnak az igénye, ami messze túlmutat a jelenlegi, vízgazdálkodásról szóló törvény vízgazdálkodási társulati részének bármilyen módosításán, kiegészítésén!
13. A PR TEVÉKENYSÉG
A VTOSZ PR tevékenysége közvetlen és közvetett módon folyik. A közvetlen mód a VÍZGAZDÁLKODÁS című lap, amelyeik rendszeresen beszámol a Szövetség működéséről, eredményeiről és arról a tevékenységről, amit a vízgazdálkodási társulatok érdekeltjeik érdekében folytatnak. A lapot megkapják a döntéshozók, a minisztériumok munkatársai és valamennyi olyan szervezet megyei vezetői, amelyek a vízgazdálkodási társulatok tevékenységével valamilyen kapcsolatban vannak. Így a lap PR értéke nagy, de tény, hogy általános üzenetek hordozására alkalmas csak. Lehetne PR értéke további kiadványainknak, de 2003-ban nem jelentettünk meg más anyagot.
Jelentős PR értéke van nagyrendezvényeinknek, főleg azoknak, ahol külső szakemberek jelenlétére számítunk, vagy (még ha mások által is) szervezeti erőt demonstrálunk. Így a környezetvédelmi rendezvények, a gépbemutatók, de még a sportnapok is fontosak PR szempontjából.
A VTOSZ-nek van saját honlapja, ami kellőképpen dinamikus és szerepelnek rajta a friss anyagok, a rendezvények illetve a társulati munkában használható segédanyagok. Természetesen a honlapot még aktívabbá lehetne tenni. Ehhez a szerkesztők (a titkárság) további aktivitása kell, de visszacsatolás elsősorban a társulatoktól: milyen anyagokat szeretnének látni, mi jó, miben legyen változtatást.
Fontosak azok a médiaszereplések, amelyekre elsősorban a helyi nyomtatott és elektronikus sajtóban van lehetőség. Ebből a szempontból a Tisza-Marosszögi, az Ecsediláp-Krasznabalparti, a Szentesi, a Bodrogmenti és a Komáromi Társulat munkáját lehet kiemelni.
Fontos PR szerepe van a társulati vezetők jó szereplésének a szakmai rendezvényeken. Ezzel a társulatok szakmai felkészültségét lehet bemutatni. Jó lehetőség erre a Hidrológiai Társaság különféle szakmai rendezvényeivel és főleg vándorgyűlésével, ahol a vízitársulati vezetők nagy számban történő jó szereplése immár hagyományos.
14. NAGYRENDEZVÉNYEK
Sikeresek voltak a Szövetség 2003. évi nagyrendezvényei. A sort a vízitársulati munkabizottság és a Komáromi Vízitársulat szervezésében az országos vízitársulati környezetvédelmi nap nyitotta meg május 29-én, Tatán. Témája a Víz Keretirányelv és az Által-ér projekt bemutatása volt. A rendezvényen mintegy 100 fő vett részt.
A vízitársulati fenntartógép bemutatónak a Dunaújvárosi Társulat adott otthont és Adonyban kerül megrendezésre június 19-én. A mintegy 150 látogató 12 cég gépivel működés közben ismerkedhetett meg.
A környezetvédelmi munkabizottság környezetvédelmi nyílt napjára a Gerecse-Pilis Vízitársulat közreműködésével augusztus 28–án, Dorogon került sor, ahol a mintegy 60 résztvevő a hulladékégetőt látogatta meg.
A víziközmű országos értekezletre december 2-án, Budapesten került sor a Vízgazdálkodási Szövetség hatékony közreműködésével. A rendezvényen az érintett főhatóságok vezető szakemberei adtak tájékoztatást a beruházási feladatokról és lehetőségekről.
A vízgazdálkodási társulatok sportnapjainak 2003-ban Nagykanizsa adott otthont. A szeptember 11-14. között lezajlott rendezvényen a Principális és Felső-Zala menti Vízi Társulat közel 300 résztvevőt láthatott vendégül.
15. TOVÁBBKÉPZÉSEK, ÉRTEKEZLETEK
A 2003. év különösen gazdag volt továbbképzésekben, értekezletekben. A sort a vízitársulati elnökök értekezlete nyitotta meg február 11-én, Budapesten. A téma a közcélú tevékenység ÁFA-körbe kerülése és a differenciált érdekeltségi hozzájárulás volt. Azon a héten ezekről a témákról a vízitársulati főkönyvelők is kaptak tájékoztatást, a február 13-án, Budapesten megrendezett, pénzügyminisztériumi előadót is felvonultató rendezvényen. A víziközmű társulatok főkönyvelői az általános forgalmi adó kérdésekről március 4-én, Budapesten hallgathattak meg előadást, ugyancsak PM-es előadótól.
A vízitársulat igazgatók tavaszi értekezlete március 26-27-én volt Siófokon. A számítástechnikai továbbképzésre április 16-17-én, Budapesten került sor, számítástechnikai szolgáltató partnerünk, a MAZE Kft. rendezésében. Május 30-án, Budapesten ismét a vízitársulati főkönyvelők ültek össze, hogy meghallgassák a Pénzügyminisztérium főtanácsos asszonyának előadását számviteli kérdésekről. Ezt követte a titkárság szervezésében a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzése Siófokon, május 6-7-én, ahol 44 vízitársulati főkönyvelő vett részt.
Június 3-án, Polgáron a Vásárhelyi tervben érintett vízitársulati vezetők értekezletére került sor, ahol a KvVM vezetői szakemberei adtak tájékoztatást.
Az őszi értekezletek szeptember 25-26-án, Siófokon a vízitársulati főkönyvelők továbbképzésével kezdődtek. A víziközmű társulati vezetők (döntően főkönyvelők) továbbképzésére október 2-3-án került sor. A vízitársulati igazgatók és szakreferensek október 16-17-én, Siófokon lezajlott értekezletére már a finanszírozás befagyasztásának ismeretében került sor. November 6-7-én, a vízitársulati elnökök és igazgatók értekezletén hiába vártunka beígért államtitkárokra! A Vásárhelyi tervről az érintettek újabb tájékoztatást kaptak a KvVM illetékesétől november 11-én, Budapesten.
16. EU TOVÁBBKÉPZÉS
A Víz Keretirányelv magyarországi bevezetése dialógus keretében 2003-ban az előző évihez hasonlóan folyt. Az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztálya és a VTOSZ a KvVM és számos szakmai szervezet bevonásával végrehajtott dialógusa során 8 regionális találkozó és 2 budapesti összefoglaló tanácskozás volt. A regionális képzések helye és időpontja:
A rendező mindig a helyi vízitársulat volt, akiket ezen a helyen is köszönet illet. A budapesti összefoglaló tanácskozásokra július 10-én és december 15-én került sor.
17. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK
A 2003. évben olasz és holland kapcsolatokról lehet beszámolni. A Tisza-Marosszög mezőgazdasági vízgazdálkodásnak fejlesztése érdekében olasz támogatással került sor egy projekt kidolgozására. Az olasz delegáció május 12-én érkezett meg Magyarországra. Az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztályával és a VTOSZ-szel történt egyeztetés követően május 13-16. között a Tisza-Marosszögi és a Szentesi Társulat vezetőivel és helyi szakemberekkel tárgyaltak. Az értékelő megbeszélésre május 16-án, Budapesten, a VTOSZ-nél került sor. Az angol nyelvű projekt dokumentáció az ősz folyamán készült el.
A 2002. augusztusában kezdődött előkészítési munkát követően 2003. július 3-11. között 6 tagú holland delegáció járt Magyarországon a Holland Vízitársulati Szövetség és 4 vízitársulat képviseletében. Számos társulatot látogattak meg illetve tárgyaltak vezetőikkel (Gyula, Békés, Orosháza, Szentes, Hódmezővásárhely, Dorog, Komárom, Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Nagykanizsa, Nagyatád, Lengyeltóti, Dunaújváros). Tapasztalataikat valamint a holland és a magyar vízitársulatok közötti együttműködés lehetőségeit egy kiadványban foglalták össze (A local taste of water), aminek magyar nyelvű változatát közreadtuk.
A Japánban megrendezett Harmadik Víz Világfórumon is szerepeltek a magyar vízitársulatok: a Holland Vízitársulati Szövetségnek a Világfórumra készített kiadványában (Success factors in self financing local water management) összefoglaló jelent meg a magyar vízitársulatok történetéről (Hungarian water management at the local level, szerző Fehér Ferenc).
18. A VÍZGAZDÁLKODÁS CÍMŰ LAP
A VÍZGAZDÁLKODÁS, a VTOSZ szakmai lapja 2003-ban is hat alkalommal jelent meg és tudósított a Szövetség minden fontos eseményéről. Teret adott a társulati vezetők fontos szakmai írásainak és folytatta bemutatásukat. A lapnak jó visszhangja van a társulatok körében, valamint döntéshozói és szakmai körökben egyaránt.
19. SZEMÉLYI KÉRDÉSEK
Az Országos Szövetség megválasztott illetve felkért tisztségviselői, funkcionáriusai, szakemberei 2003-ban becsületes munkát végeztek. Nem maradt el meghirdetett, tervezett rendezvény, a testületek mindig szinte teljes létszámban tudtak összeülni, amiért valamennyi, a munkában részt vett kolleganőt és kollegát köszönet illet.
A VTOSZ a lehetőségeihez mérten 2003-ban is kitüntette legjobbjait, a területekről beérkezett javaslatok és a kitüntetések bizottsága (dr. Varga Gábor elnök) előterjesztése alapján. Meg kell fontolni a bizottság elnökének javaslatát és elismerési, kitüntetési rendszerünket új alapokra kell helyeznünk.
Erről a helyről is gratulálunk a 2003. évi kitüntetetteknek:
Szomorú kötelezettségünk, hogy megemlékezzünk az évben történt halálesetektől. Dr. Németh Zoltántól, a Mosonmagyaróvári Társulat igazgatójától, Marosi Károlytól, a Dunamenti és Kiskunsági VgT. elnökétől és dr. Ferenczi Józseftől, a Siófok Térségi Víziközmű Társulat elnökétől kellett idő előtt elbúcsúznunk.
Budapest, 2004. február 10.
Sződi Imre
elnök s.k.