az idei év csapadékos időjárásával kapcsolatos tapasztalatokról
A Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata folyamatosan figyelemmel kíséri a vízmérnökség és az államigazgatás kapcsolatát, különös tekintettel az elmúlt években zajló átszervezésekre. Ettől a felelősségtől vezérelve látjuk szükségesnek, hogy a 2005. év eddigi rendkívüli időjárásának vízügyi vonatkozásaival kapcsolatban is kifejtsük a véleményünket.
Az utóbbi években, több ízben, kiterjedt, nagy és heves csapadékok zúdultak az országra, különösenaz idén a nyári hónapokban. Júliusban a szokott csapadékmennyiség 1,5 - 2 szerese, majd augusztusban 4,5 - 5 szöröse hullott. Szinte az egész országban megközelítette - sok helyütt túl is lépte - a 200 mm-t az augusztusi csapadékmennyiség. Mátrakeresztes, Mád, Boldva, Szikszó, Kisújszállás, Kaposvár vízkárainak szomorú képei bejárták a médiákat. Ezeken túl is sok település belterületén okoztak hatalmas károkat, főként az önkormányzati kezelésű műveken és területeken. A víz azonban nem tudja, hogy önkormányzati, társulati, vagy állami mederben folyik - vízügyi-szakmai szempontból a tapasztalatok levonásának általánosnak kell lenni. A károk kiterjedtsége - a csapadékok rendkívülisége mellett is - azt valószínűsíti, hogy az okokat nem csak a konkrét helyi hidrometeorológiai, tervezési, vagy üzemeltetési tényezőkben, hanem tágabban kell keresni.
Új jelenség a rendkívüli hevességű nagycsapadékok esetében az is, hogy míg korábban ezek kis vízfolyásokon (10 - 20 négyzetkilométeres vízgyűjtőkön) okoztak rendkívüli áradásokat, az elmúlt hónapokban nagyobb vízfolyásokon is tapasztalhattuk, mint a Vadász patak, vagy a Kapos. Ennek az elsődleges oka a kiváltó csapadék kiterjedtsége, de nem hagyhatók vizsgálódás nélkül az egyéb tényezők sem, hogy a mederben lejátszódó folyamatokra az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani - ide értve a medrek rendezettségét, vízvezető-képességének fenntartottságát is.
Nyilvánvaló, hogy a súlyos vízkárok kialakulásában fő szerepet játszik a medrek elhanyagoltsága.
Ez valamennyi szervezetrendszer esetében igaz:
Fenntartási, üzemeltetési vagy éppen tervezési hiányosságokra utal, hogy számos településen évente visszatérően fordulnak elő az elöntések. Biztos, hogy a szakszerű, folyamatos, kellő anyagi hátterű fenntartás/üzemeltetés - a megelőzés - végső soron kevesebbe kerül, mint a védekezés és helyreállítás költsége, amiket jóvátehetetlen emberi-családi tragédiák tetéznek. A belterületi vízelvezetés tervezési gyakorlata is igénytelen, holott ma már a csapadék alószínűségét korszerűen alkalmazó méretezési módszerek, települési lefolyási modellek stb. állnak rendelkezésre - de ezek alkalmazására esélyt sem adnak az e célra fordítható források. A belterületi vízelvezetés műszaki és gazdasági tervezésében egyaránt a szennyvízelvezetés dominál, holott ez a csapadékvíz-elvezetéssel összhangban kellene, hogy megvalósuljon. Kutatni kellene, hogy milyen mértékben változtak a lefolyási viszonyok a települések beépítettségének, valamint a burkolt felületek arányának a növekedésével, vagy a települések felé folyó külvizek a terület és tájhasználat változások függvényében. A belterületi vízelvezetés tekintetében is szükséges a szélsőségek gyakorisága növekedését okozó globális felmelegedés hatásainak elemzése. A műszaki szabályozásban, a pályázati stb. lehetőségek műszaki feltételei között a kutatási eredményeknek korszerűen és gyorsan kell megjelennie, gondoskodva a betartásuk ellenőrzéséről is.
A vízelvezető rendszerek hatékonyságának csökkenéséhez jelentősen hozzájárul a társadalom és a víz viszonyának kedvezőtlen alakulása is. Ilyenek pl. a házak előtti árkok, átereszek állapota, hogy a közösség nem képes rászorítani az egyént a közösséggel szembeni tisztességes magatartásra. És amíg egy-egy polgármester, vagy képviselő újraválasztása a tét, nem is csoda, hogy elmarad a szigorúbb, de a közösség érdekében tett lépés - marad minden szinten a másokra mutogatás.
A fenntartási keretek csökkenése mellett a véget nem érő átszervezések is okozzák, hogy a vízügyi szervezetek (igazgatóságok, társulatok) létszáma, szakértelme, problémamegoldó készsége - a humán erőforrásai - egyre zsugorodnak, és a működőképesség határait súrolják. Az értelmetlen bürokrácia, a minden kreativitást gúzsba kötő jogszabály-tömeg szinte lehetetlenné teszik a vízügyi szervezetek területgazdai szerepének ellátását, és a vízgazdálkodás többi szereplője közötti koordinációt. A vízügyi szolgálat évszázados, a Kárpát medencében nélkülözhetetlen, klasszikus szerepére, hogy tanácsadó legyen a vízgondok megoldásában, végképp nem jut energia. Az erodálódott szervezet szakmai érdekérvényesítő képessége folyamatosan csökken, - így az adott jogkövetési mércék mellett nem képes megakadályozni az ésszerűtlen településfejlesztést, a megoldatlan vízelvezetésű területek beépítését, holott ezek is jelentős forrásai a károknak.
Sajátos szelete az elmúlt hónapok vízkár-eseményeinek a tömegkommunikáció. Minden tiszteletünk a szivattyúkkal felvonuló tűzoltóké, akik nagy hivatástudattal mindig ott állnak, ahol az emberi értékek veszélybe kerülnek - köszönet érte mindannyiuknak! Mégis joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért nem jelent meg a képernyőkön az erre a feladatra kiképzett vízügyi szervezet, az erre feljogosított magyar mérnök? Miért nincs válasza a szakmának ezekre a kérdésekre? Ennek a hiánya ugyanis egyértelműen azt a látszatot kelti, hogy a magyar vízmérnökséget nem érdeklik a sok települést, sok-sok ember élete munkáját veszélyeztető vízbajok
- ami egyfelől nyilván hamis kép, másfelől pedig az elmúlt éveket látva, felvetődik a gyanú, hogy esetleg tudatosan festett hamis kép.
Mindezek tudatában átfogó, központi intézkedéseket (és forrásokat) tartunk szükségesnek:
Forrás: Magyar Mérnöki Kamara Honlapja
| Vissza |